Csillagközi
bölcsők ringatnak,
örömittas
álmot látok.
Hideg,
csontos ujjak testemen matatnak,
gerincemen
rémület fut, hideg lett ez átok.
Néma
parázssugár lágyan ölel,
a
fáradt éj megtelik e fénnyel,
farkasvak
lett e néma, szürke szem,
mely
életet kémlel.
Csökönyös
gőggel köszöntött jövő,
mely
recsegő deszkaszilánk csupán,
leszakadt
az üveget szertetörő kéz
lehelte
gyönge erő után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése