Lélekkoldus

Színre most csend, üres e nagy porond, itt most mindent elmond a nagy kolomp. Művészünk haldoklik, veszte lész – jó bolond, estelent fuldoklik, nem soká tart e gond. Rendek előre itt, alszik most e dőre, őszinte kegy s a hit kerül majd szemfödőre. Lázának vége már, lélegzetnek is, csendes út ez, pőre vár, mely halottkertbe visz. Ragadd jól lakhelyét, s ereszd mélyre, földbe. Márványok erejét futtasd rajta körbe. Tégy reá koszorút, virágokkal sződd be, vágj arcot, szomorút, majd felejtsd el örökre.