Kőhalmi Levente: Megálló idő
Pihegve tűnik fel, szépen szállva szerepel. Töményen töri őt törvénytelen történelem, kéz kéri kezét, s ki-kinéz a szerelem. Félve, félig fiatalon figyeli, bőszen, öregen, őszen még eleven és életében élő, szívében szabad a meg-megálló idő.