Kőhalmi Levente: Termékenységnek hajnalán
Más korokban kést rántottam volna, s döfném inkább torkomba mélyen, hogy hangom többé karcosan ne szólna, mint semmilyen nyelvű, hazug isten. Háborog bennem a viszoly s a vágy éppen, mint dühöngő tenger álnok éjszakán, állok csak, s nézem őt, szegényt szerényen s haláltáncot lejtek most zöld mezős lankán. Minden könnyek elfogynak egyszer, és termékenységnek bódító hajnalán, finom félelmet lehel rám s tesztel miként viseli e rút, a galád magányt.