Kőhalmi Levente: Termékenységnek hajnalán

 

Más korokban kést rántottam volna,

s döfném inkább torkomba mélyen,

hogy hangom többé karcosan ne szólna,

mint semmilyen nyelvű, hazug isten.

Háborog bennem a viszoly s a vágy éppen,

mint dühöngő tenger álnok éjszakán,

állok csak, s nézem őt, szegényt szerényen

s haláltáncot lejtek most zöld mezős lankán.

Minden könnyek elfogynak egyszer,

és termékenységnek bódító hajnalán,

finom félelmet lehel rám s tesztel

miként viseli e rút, a galád magányt.