Lélekkoldus

Ki táncol éjente ágyam mellett? Angyali Lucifer ő? Szerelemmel közelít felém, majd konok félelem jő. Mezítelen testem hidegen, fagyosan remeg, pedig belül széttép, eléget e meleg. Csak látnék fényt alagútnak végén, s szólna valaki felém, mint régben égvén, s esetlen testem karolná egyszerűn fel, egy mesevilágába repítne ostobán el. Platina lelkem csillanna, Óz simogatná, egy élettelen acélgép az, mivé változtatná. Majd jőne újabb, boldog idő, megszállná sebeim e félszeg erő, láncait eldobva szakadna álmom. Szűzi szépre nézve csak ezt vágyom, szomjaznám ajkait, legelébb lelkét. Mikor nyújtá nekem didergő, fagyos kezét? Reményre cserélném életem – adtam fel hirdetést – anonim folt lett lelkemen, s hogy ne éljem át szégyenét, a jelentést magam küldtem a Kisherceghez el, válaszát nem várva meg indultam a pokolba fel. Esély elrejteni, az már r