Lélekkoldus

Engedd szállni az kicsi madárt, óh ostoba sors, bár a tiéd soha nem volt, mert csak egy furcsa fénylő pont. Megint játssza veled ez őrület e játszmát, miközben a gonosz ébredi torzuló álmát. Szegények hegyén bolyongok végre, hol sivárság fest örömöt az égre, hol e nyomorult illúzió szenvedő porát, lehulló madárkönny szeli most éppen át. Törvénytelen most e tétlen perc, szörnyű s szomorú az, mit rejt. A dobozon nincs felirat, csak bú, ború karca, hadd érjek végre partot, hogy valaki végre hallja, mily bölcs, és nyomorú is jajszavam, szenteknek sikolya az, mi rajta van, mert borzadály most mit egyedül érzel, s mert vágyódást, vívódást csalfán érlel, egy halottnak hitt hős utolsó sóhaja...