Kőhalmi Levente: Hajnal
Mer már marni most a hajnal, holt hegyen hűsen harsan e kardal, kontúrkép közt kér egy angyal; Adj! Apát, anyát s arcokat felfal. Fűt, finom, fanyalgó, füstös e hajnal, hárs halk hozamát hallatja egy bordal, bíz büszke bűnt, birokra kél karddal, külön kék kosztümben költ szóval. Szít szívós színt szép, szürke hajnal, hall halott hévet hűvösen, s majdan mond mondákat, mér, mogorván zakkan, zord, zúgó zúzmarát, s zizzen halkan. Hisz hitet, hősöket hoz hajnal rajtam, ravaszul romlás ráz, rését bújjam, bűvbárban bajt bíztam, s ó jaj, sarjad sárban, sűrű sásban hóval.