2012. május 15., kedd
2012. május 2., szerda
Kőhalmi Levente: Álmodtam hajnalon
Hajnalon álmodtam, azt hiszem,
vérrel telt aranyserleget hoztam,
arcomat láttam iszaptól szennyesen,
valami boldog temetésen szóltam...
„...jég által simított hólepte hegy leszek,
ezer évet szelekkel dúdolva dacoltam,
hósipkát emelnek előttem más hegyek,
gondolván, míly rég mozdultam, táncoltam.
Vagy pusztuló őserdő legyek, ha megyek,
mindenek szülését magamban hordozzam,
éljenek bennem lágy, gyógyító helyek,
s ki árt nekem, magammal pusztítsam.
S mint sötétben simító emberi kezek,
érzelmek minden reményét daloljam,
álmoktól bóbiskló fejeknek arcára
milliók őszinte ráncait karcoljam...”
Koporsók aljáról visszalát szemem,
szám szóra nyílt, – úgy értem – búcsút mondtam,
tudtam, mindez lehetetlen nekem,
nem maradhat egyben az, ami voltam.
Furcsa, de őszinte félképek ezek,
nem tudom, hozzám, vagy rólam szóltak,
Miként magamra rántott életmezek,
Elmúlást, félelmet álmomba rajzoltak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Kőhalmi Levente: A kárhozott
Rohamléptekkel közelített felém s elnyújtott hangjával szólított meg a bíbor színeket szikrázva táncoltató elmúlásidő. Bölcsnek és hi...
-
Rohamléptekkel közelített felém s elnyújtott hangjával szólított meg a bíbor színeket szikrázva táncoltató elmúlásidő. Bölcsnek és hi...
-
Telefon csörren, alvót ébreszt, gyönyörű dallam mely mosolyt éleszt uralkodó sápadt arcra. Sátáni félelmet...
-
Egy szép kora tavaszi nap lehetett – vagy késő őszi? – már nem is emlékszem. A nap aranysugarai beszívták szobám ...
