Kőhalmi Levente: Hajnal
Mer
már marni most a hajnal,
holt
hegyen hűsen harsan e kardal,
kontúrkép
közt kér egy angyal;
Adj!
Apát, anyát s arcokat felfal.
Fűt,
finom, fanyalgó, füstös e hajnal,
hárs
halk hozamát hallatja egy bordal,
bíz
büszke bűnt, birokra kél karddal,
külön
kék kosztümben költ szóval.
Szít
szívós színt szép, szürke hajnal,
hall
halott hévet hűvösen, s majdan
mond
mondákat, mér, mogorván zakkan,
zord,
zúgó zúzmarát, s zizzen halkan.
Hisz
hitet, hősöket hoz hajnal rajtam,
ravaszul
romlás ráz, rését bújjam,
bűvbárban
bajt bíztam, s ó jaj,
sarjad
sárban, sűrű sásban hóval.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése