/síremlékezet/
Rácsodálkozom, mint
újszülött a napra,
ki ösztönös
mosollyal, bambán fogadja,
üres méhedben
csendben foganva,
múltja van csak,
csupán azt siratja.
Morajlást szül most
a csend,
s fekete bosszúhang
tör át most a téren.
Barátim hosszú
sorban, túl nagy itt e rend,
halálom nevetik
szemközt oly régen...
…vagyok életegó
elem,
szenvedélyem sétál,
játszik velem,
kézenfog, átölel,
bókol nekem,
mit lelkemnek hagy
örökül, az félelem
Klasszikusokra
emelem
fejem.
Tétet szül az élet!
Hordom sorsomra
szemetem,
szeretem.
Megtettem e tétet!
Nevetve nem néz, nem
int nemet,
jelezve jólesőn,
mint arabs jelet,
védőn vés
varázsigét, mit tűje vezet,
nem nevez néven soha
többé neked
e halált sóhajtó
síremlékezet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése