Tegnap vér ízét éreztem számban,
bömbölt sorvadó húsínem!
Estnek volt ideje, figyeltem,
agyam hátonkőtt, zöld hámban.
Ordítok, s mosollyal lendítem lábam,
boldogult arcomat taposom össze.
Kacagok, mert tudom, mikor lépsz közbe,
örömmel feszítem hozzád híg hátam.
Eltévedtem, akár kísértet a házban,
térkép kell gondolat-útjaihoz,
mit regemondó lágy fintorral hoz,
míg fekszem lázban, egy beteg ágyában.
Elkésett intelem, mit remegve vártam,
gázfelhőbe vesznek szavak, mondatok.
Kereszteket hátakon még hozzatok, hozzatok!
Hadd épüljön mérhetetlen váram, ha vágytam.
Kőmíves készíté köveit bátran,
ácsmester feszíte gerendát,
mellkasom húsában érzem a csákányát,
engedem át magam boldogan, lágyan.
Csontjaim porladnak, látjátok ahányan,
száraz recsegés most miben vagyok,
s mivel nem lehetek még táncoló halott,
váramban maradok, mit réges-rég bezártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése