2012. február 6., hétfő

Elkomorult az ég felettem, tüzes pallossal ébredtek angyalok, összesorvadt lélek lettem, nem bírom e terhet, ki magam vagyok! Álmodj hát életet, ne azt, mit nyomor hagyott, őrizd vigyázva, mert még nem mind halott! S ha egyszer majd meglátod azt, ahogy áldásért felzokog, tiéd lehet minden mi bánatom s bánatod!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kőhalmi Levente: A kárhozott

Rohamléptekkel közelített felém s elnyújtott hangjával szólított meg a bíbor színeket szikrázva táncoltató elmúlásidő. Bölcsnek és hi...