2012. február 6., hétfő
Elkomorult az ég felettem, tüzes pallossal ébredtek angyalok, összesorvadt lélek lettem, nem bírom e terhet, ki magam vagyok! Álmodj hát életet, ne azt, mit nyomor hagyott, őrizd vigyázva, mert még nem mind halott! S ha egyszer majd meglátod azt, ahogy áldásért felzokog, tiéd lehet minden mi bánatom s bánatod!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kőhalmi Levente: A kárhozott
Rohamléptekkel közelített felém s elnyújtott hangjával szólított meg a bíbor színeket szikrázva táncoltató elmúlásidő. Bölcsnek és hi...

-
Rohamléptekkel közelített felém s elnyújtott hangjával szólított meg a bíbor színeket szikrázva táncoltató elmúlásidő. Bölcsnek és hi...
-
Üres köröket futottam éjjel, csak aszfalt sírt sivár szólamot. Figyeltem fényeket, s a...
-
Lassan kihal a Fajom. Haldoklik, fuldoklik a gondolatok sokasága sötét alagútban rekedve, s üresség árad csupán. A csend táto...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése