Amint felrázott vízben buborékok
forognak spirált küldve felém,
agyamban emlékek e kartotékok,
mindaz mi erény, már csak az enyém.
Játszom jóságos játékot velük,
tűröm fájdalmuk s alázatuk,
már régen sírkertben lenne a helyük,
mégis mögöttem liheg varázslatuk.
Rebbenek velük, hogyha kell,
álmodom édes delírálmuk,
vagy kérem, sietve akasszon fel,
úgy émelyít ömlengő bajsirámuk.
Édes vízkortyot vélem itatnak,
torokra forrasztva most minden szót,
mondatim emitt oly keserűn hatnak,
hogy mint haldokló lengetnék tépett zászlót.
Vérem képletes veszik majd
ajkaik bíbor mámorán át,
testem nem bírja e búzavart,
magamnak készíték hát hóhérmáglyát.
Égésem nem fáj, nem is érzem.
Vágy szüli – pusztítsam bársonyát,
mivel már több ezerszer elégtem,
simítom hátra lángoknak fátyolát.
Aprócska részekből lészen egy egész,
ismerve, élet míly sorokat íratott,
nézem, miként lángra kap e rész,
Tűzre vetém hát ez összes iratot.
József Attila "Semmi ágán ül szívem..." mondata jutott eszembe, mikor először olvastalak, csak ott nem akartam leírni! Vannak emberek, akik mindent hátra tudnak dobni, akik mindenben a napfény ezer színét látják meg, s van a másik véglet, ezekhez tartozom én is, Te is, akik a földi életük minden egyes apró momentumát elcipelik az Út végéig. Lehet, hogy nem a legjobb dolog ez, de lélekben talán emocionálisabb, érzékenyebb lesz az ember és fogékonyabb minden problémára. és bizony, ezért sokkal jobban kell vigyáznunk arra, mit hogyan élünk meg!
VálaszTörlésMióta a létem tudatára ébredtem, inkább járom a mélységek Kanosszáját, minthogy csupán a felszín kapargatásával töltsem el életem perceit. Legyen bármilyen nehéz, vagy nyomasztó is, mindig valami újra ébreszt, valami másra tanít. Úgy érzem, ez már ekképpen marad!
VálaszTörlés