47 könnycseppet sírtam el éjjel,
47 kristálytiszta sebet,
47 percen át ziháltam kéjjel,
47 helyen láttam testemen heget.
47 arcon simult szét mosolyom,
47 festetlen nőarcon,
47-szer reszketőn álmodom,
47 látomás most harcom.
47 könyörgés száll most ez égre,
47 istentelen vallomás,
47 út, járatlan vezetett félre,
47 ostoba végállomás.
47 dallam angyalerotikája,
47 jel, kellem fülemnek,
47 végzet gyönyörfája,
47 szülötte Lo kertjének.
47 billentyű okozta fertelmes zaj,
47 őszinte rajongás,
47 sóitatta szókacaj,
47 felvillanó életragyogás.
47 foszforfény sötétjében,
47 haldokló szívzörej,
47 kinyújtott kéz ez éjben,
47 félelmet kér, s növel
47 páratlan pillanatot,
47 bódító varázslatot,
47 szőnyegen repülő fonat hoz,
47 szörnyű vázlatot, s alázatot.
Kőhalmi Levente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése