Kőhalmi Levente: ...s ez álom megtelik szerelemmel

Kezeim között aludtál el,

tested melege adta gyönyörrel

fonódik lelkem, a testem megremeg,

s ez álom megtelik szerelemmel.

Füstgőzösök húzzák lassan

vontatva, Sötét ködük csattan

arcnyílásaimhoz halkan,

s ez álom megtelik szerelemmel.

Árnyék kúszik padló résén,

hold fényében e vér sötét,

ziháló testtel köszönt az éj,

s ez álom megtelik szerelemmel.

Csendes buborék pattan most szét,

tested illatos verejtékben, szép

arcod angyali fénye, élesebb a kép,

s ez álom megtelik szerelemmel.

Szemedben ragyog a sötét s a bronz,

karjaid közé taszít ez ismeretlen, vonz

lefelé ágyékod párnájához, s e torz

álom megtelik szerelemmel.

Lüktető testem beléd tapad,

ujjaink fonódnak egybe, csókunk ragad,

áhítat az, mi a test után marad,

s az álom megtelik szerelemmel.