Kőhalmi Levente: Senkim se legyél

Szörnyű öltönyt nyújt felém

gyönyörűn mosolygó, női lélekhang.

Durva, posztóból szőtt gúnya ez,

melynek imája s hibája egyedül mintája.

Mert bárhogyan tekintesz is rám,

s bármilyen halkan szólsz is hozzám,

bámulok csak üresen, mint tekergő kölyökkutya,

ki anyja forró öléből szopni kíván.

Úgy nyílana nehezen lelkem s a szám,

Csak még egy percet várj!

Csak még egy percet szánj!

Mindjárt kész vagyok! Látod!?

Már nem is nagyon remegek,

Csak belül. Kívül már nem szenvedek!

Nézd! Figyeld csak, hogyan nevetek,

amilyennek látni akarsz, kívül olyan leszek.

De hadd legyek néha csakis az enyém,

s akkor maradj mellettem, de senkim se legyél!