Tündérek szántják
végig az eget,
véres kezű angyalok
ők,
kik végeznek velem
/is/, s ha lehet,
kérnek majd testemben
rejteket,
hitetve tisztelem
őt,
míg enyészet bontja
apróra sejtemet.
Nem emelhetek csak
fél kezet,
jelezve gigászi
csodaerőt,
mert igaza hamis,
/és/ rejteget,
bújtatva egymáshoz
őrültet s véneket.
Láttatva ez
életcsodaszövőt,
s mint mosdatlan vérszagú
gyermeket,
ölelnek várván, hogy
szent legyek,
bontsak szénszagú
álomjövőt,
s legyen, ki
mártírként előttük tetszeleg.
De üzenő hírmondó
nem lehetek,
térdeltem tétlen
falai előtt,
túl jól megismert
halódó lelkemnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése