Fülledt erotikát
lélegzik ágyam.
Csend van most,
síri, néma,
s néha érzem, erőtől
sír most vágyam.
Bűnös már vágyterhes
tárgyam,
gondolatom felnyög,
mint léha
korcsmód imbolygó
árnyam.
Engedd meg kedves,
hogy a csendet lássam,
s mécs fénye mellett
arcod, még ha
oly gyötrelmes is
szétbomlott váram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése