Jajszavát
idő mossa e toroknak,
mely
látszatjátékot éltetőn küld,
s
elémenvén az élő pokloknak,
a
tündérek földjén tovatűnt.
Angolbíbor
ikonkép!
Önbírásan
ítél, mikor fellép,
arca,
ha emelvényre ér,
mosolyt
szakít agyamból, mikor tép
testemből
gennyes húscsomót,
csüngő
mócsinghegyet,
álomra
hajtja bársony fejét,
mielőtt
megvetőn felnevet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése