2012. október 30., kedd

Kőhalmi Levente: Édes, Félhess, Élhess



 













Menjünk a naphoz, Édes!
Menjünk oda, hogy élhess,
de
várjuk
a holdat, az éjt,
hogy félhess.


Menjünk a tűzhöz, Édes!
Menjünk oda, hogy éghess,
de
várjuk
az esőt, az orkánt,
hogy félhess.


Menjünk a márványhoz, Édes!
Menjünk oda, hogy széttéphess,
de
várjuk
a földet, a rögöket,
hogy félhess.


Menjünk az oltárhoz, Édes!
Menjünk oda, hogy félhess,
de
várjuk
a halált, a gyászt,
hogy újra élhess.


Menjünk a halálhoz édes!
Menjünk oda, hogy élhess,
de
várjuk
a fényt, az életet,
hogy őszintén sírhass és félhess.

2012. október 4., csütörtök

Kőhalmi Levente: Ledőlt minden
















Kegyelmet kér kezem között a szél,
oktalan ostobasággal ostoroz, mert fél.


Tegnapok tünetei tényként támadtak rám,
mondván mogorva múltam morajdalát.


Sziszegett szép szél, szétfútta ujjamat,
lengve lobogóként, lebbentve utamat.


Csupán csikorgva, csendben csobbanni akartam,
arisztokratikusan aranyló arkangyali rangban.


Dúdoltam délceg, daliás delelőt, mielőtt
naptánca némán nagyon nagyra nőtt.

Ismerős istenek intettek pihenőt,
ezerszer elsírta eszméit, majd lőtt!


Hitte, hogy helyes hangja, de ledőlt
már minden még azelőtt,


hogy a mindennek szívében pókhálót szőtt

Kőhalmi Levente: A kárhozott

Rohamléptekkel közelített felém s elnyújtott hangjával szólított meg a bíbor színeket szikrázva táncoltató elmúlásidő. Bölcsnek és hi...