Kőhalmi Levente: Ledőlt minden
Kegyelmet kér kezem
között a szél,
oktalan ostobasággal
ostoroz, mert fél.
Tegnapok tünetei
tényként támadtak rám,
mondván mogorva
múltam morajdalát.
Sziszegett szép
szél, szétfútta ujjamat,
lengve lobogóként,
lebbentve utamat.
Csupán csikorgva,
csendben csobbanni akartam,
arisztokratikusan
aranyló arkangyali rangban.
Dúdoltam délceg,
daliás delelőt, mielőtt
naptánca némán
nagyon nagyra nőtt.
Ismerős istenek
intettek pihenőt,
ezerszer elsírta
eszméit, majd lőtt!
Hitte, hogy helyes
hangja, de ledőlt
már minden még
azelőtt,
Megjegyzések
Megjegyzés küldése