2012. április 5., csütörtök
Éjente alvatlan fekszem, s éberen halódnak álmaim. Vágytam holdat, éjt, csillagot, de fényük is magamra hagyott! Kezeim nyújtottam, ám balga volt e tett, hisz mit markomban tartottam is minden ottveszett! Pedig könyörgök én, csak szavam nem érti senki, már bánatomat is meg akarják venni! Lehajtom hát fejem, bakó tedd a dolgod, véremmel mossák le rólam a létjogot, s ha elmerült bennem eme fényes penge, talán emlékezni fognak ki volt, s mivel nézett szembe!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kőhalmi Levente: A kárhozott
Rohamléptekkel közelített felém s elnyújtott hangjával szólított meg a bíbor színeket szikrázva táncoltató elmúlásidő. Bölcsnek és hi...
-
Rohamléptekkel közelített felém s elnyújtott hangjával szólított meg a bíbor színeket szikrázva táncoltató elmúlásidő. Bölcsnek és hi...
-
Telefon csörren, alvót ébreszt, gyönyörű dallam mely mosolyt éleszt uralkodó sápadt arcra. Sátáni félelmet...
-
Egy szép kora tavaszi nap lehetett – vagy késő őszi? – már nem is emlékszem. A nap aranysugarai beszívták szobám ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése