Korhadnak hegyek s életek,
Engedd, vezérük hadd legyek;
ki ékírás titkain tetszeleg,
sírgödrök felett jót nevet.
Sorvadnak hegyek s életek,
dögömet dongják dünnyögő döglegyek;
örömpondrók az, mit testemben nevelnek,
mulatságos mozgóbáb lehetek.
Rothadnak hegyek s életek,
senyvedek én is, ha lehetek veletek;
kővévált kínomban boldogan bűnt vetek,
Purgatórium porondján élő bolond leszek.
Lángolnak hegyek s életek,
tisztító tüzei ez égnek most hadd legyek;
viszolygó lelkeket örömmel illetek,
szenvedő húsokat illatra égetek!
Megfagynak hegyek s életek,
emésztő gleccserek titkai hadd legyek;
s mint jégbe vésett halálszellemek
őrizhessek megfagyott tetemeket.
Felsírnak hegyek s életek,
fájdalmas könnyeik hadd legyek;
tisztítsak földeket, lelkeket,
miként ez élő síremlékezet.
Szenvednek hegyek s életek,
bánatuk tárgya most hadd legyek;
sóvárgást csalva, mint ügybuzgó képzelet,
ki színlelő szem előtt gúnyában tetszeleg.
Őrjöngnek hegyek s életek,
ez őrület földszaga, sárszaga hadd legyek;
testembe ezer s még több szeget verjenek,
hogy hagyjanak magamra e kényszerképzetek!
Üldöznek hegyek s életek,
támadó s űzött vad egymagam hadd legyek;
magamra hozzak majd sorsszerű végzetet,
mert elfutni önmagunk elől nem lehet!
Most pihennek hegyek s életek,
engedd, párnájuk, vágyálmuk hadd legyek,
örömmel bírnám, ha rajtam fekszenek,
mint több mázsa föld, mi szorítja mellemet.
Tudom, fel többé sohasem kelhetek,
s nem sírnak nékem már borongós fellegek;
vége itt szónak van, s meglehet,
simítnak szomorún e hegyek s életek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése