Kőhalmi Levente: Éjfél jő

Hatalom testén át tobzódok jövőbe,

holtakkal telt meg ez túlvilág,

üres bábarcok merednek előre,

halott szemük igéz s megbocsát.

Közelg az éjfél,

mindaz álom elszáll.

Néma dallamot remél,

ki életarzenálra vár.

Kőhalmi Levente: Őszinte grimasz

Fel hát, s előre! Ugyan míly mozdulat az,

mely megérné?

Olcsó műszirup ez, nincstelen vigasz,

mely azt szeretné,

hogy mozduljak újra, mint lelketlen pimasz,

s váljak fehérré,

hogy bomoljon ki ez őszinte grimasz,

s legyen meleggé...