Mikor
borúsnak látod önmagad,
s
megtagadnád lanyha múltadat,
ők
szövik kőpadokra,
szikrázva
szállanak, fenn szaladva,
zárt
terekből hűs szabadba,
bármily
furcsa felszárnyalnak,
égnek
alant nyargalnak, felhúznak, rántanak,
s
csakis akkor fáj, ha búcsút mondanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése