Színre
most csend,
üres
e nagy porond,
itt
most mindent
elmond
a nagy kolomp.
Művészünk
haldoklik,
veszte
lész – jó bolond,
estelent
fuldoklik,
nem
soká tart e gond.
Rendek
előre itt,
alszik
most e dőre,
őszinte
kegy s a hit
kerül
majd szemfödőre.
Lázának
vége már,
lélegzetnek
is,
csendes
út ez, pőre vár,
mely
halottkertbe visz.
Ragadd
jól lakhelyét,
s
ereszd mélyre, földbe.
Márványok
erejét
futtasd
rajta körbe.
Tégy
reá koszorút,
virágokkal
sződd be,
vágj
arcot, szomorút,
majd
felejtsd el örökre.
