Engedd szállni az
kicsi madárt, óh ostoba sors,
bár a tiéd soha nem
volt, mert csak egy furcsa fénylő pont.
Megint játssza veled
ez őrület e játszmát,
miközben a gonosz
ébredi torzuló álmát.
Szegények hegyén
bolyongok végre,
hol sivárság fest
örömöt az égre,
hol e nyomorult
illúzió szenvedő porát,
lehulló madárkönny
szeli most éppen át.
Törvénytelen most e
tétlen perc,
szörnyű s szomorú
az, mit rejt.
A dobozon nincs
felirat, csak bú, ború karca,
hadd érjek végre
partot, hogy valaki végre hallja,
mily bölcs, és
nyomorú is jajszavam,
szenteknek sikolya
az, mi rajta van,
mert borzadály most
mit egyedül érzel,
s mert vágyódást,
vívódást csalfán érlel,
egy halottnak hitt
hős utolsó sóhaja...
